A középkorban, a hagyományok szerint a szerzetes növendékek kolostorba vezető útját barátcserje-virággal hintették be. A szerzetesek pedig enyhén csípős íze miatt fűszerként, bors helyett használták a növény termését, mely állítólag segítette őket a nemi vágy leküzdésében is.
A felhasználási célokkal kapcsolatos a növény elnevezése is: agnus castus (latin) = ártatlan bárány.